2013. március 21., csütörtök

Csövezünk


Kicsit felgyorsultak az események, aminek úgy általánosságban az az oka, hogy nagyon menni kéne már vele valahol, egészen konkrétan pedig az, hogy két hét múlva, március 16.-án gépkönyvezés lesz Debrecenben, addig pedig erre alkalmas állapotra kéne hozni.

Első nagy kérdés a cső volt, mármint hogy kivel csináltassam a bukócsövet. Ez hálás téma, mert mindenkinek van vélménye róla, és senki véleménye nem egyezik meg a többiekével. Végülis Gál István mellett döntöttem, azon egyszerű szőkenős okból, hogy a csövezéssel kapcsolatban az Ő nevét hallottam a legrégebben és a legtöbbször. 
Elvittük a Hondát Szirmabesenyőre, mikor megláttam a műhelyt amit első látásra simán tyúkolnak tippeltem, egy kicsit azért elbizonytalanodtam hogy ez a Gál István vajon tényleg az a Gál István-e, de a mester megnyugtatott, hogy épp most van műhely-váltás után. Egyébként egy nagyon szimpatikus emberrel ismerkedtem meg a személyében.
Elkészült a cső, nem volt okom panaszra, minőségi munkát kaptam, na és ez már Számozott Cső!!! Így nagybetüvel, hiszen eszembe jutott, mikor kezdtük ezt azt egészet és a Simararingen köröztünk a kotla Mantákkal és eharmincasokkal, akkor valahogy ez a fogalom volt a számunkra elérhetetlen, igazi versenyautóknak a legszembeötlőbb jellemzője, a számozott cső.
Ott van tehát, a csőbe heggesztve a szám, mondjuk kicsit ront a dolog pátoszán, hogy ez a szám konkrétan az aznapi dátum, dehát ez is inkább a dolog túlmisztifikált volta miatt zavaró :)

A csövezést követően  a legjobb dolog ami történt, hogy Soós Szabi és csapata vette kezelésbe a dolgot, ők ezt csinálják már jóideje, versenyautókat építenek, versenyeztetnek,  finoman fogalmazva is képben vannak vele. Ennek eredményeként mindjárt felkerült a tennivalók listájára pár olyan munkafázis,  amivel én nem számoltam, de úgy tünik, minden igyekezetem ellenére a végén még tényleg versenyautó lesz belőle.
Ilyenek például, mint a kábelek kigyomlálása és átalakítása, a fékcsövek cseréje, a beltér kifestése, hogy csak a legfontosabbakat említsem... Így hát szétkaptuk, már ami még volt benne (motor, váltó), aztán vittük Gabi bácsihoz, a lakatoshoz, aki megcsinálta az üléskonzolokat, befoltozta a tetőt (olyan méret-, és ívpontos lemezt szabott oda, hogy csak lestem), meg még kijavított pár apróságot.

Aztán következett a festő, itt mondjuk egy kicsit meginogtam, sajnáltam a szép Kawasaki-zöld dukkót, de erőt vettem magamon, ha már vér, legyen kövér! A Honda fehér alapon tele lesz matricázva, mint minden normális versenyautó.

Mikor vittem az autót a festőhöz, akkor volt hátra pont egy hét a gépkönyvezésig, az izgalom a tetőfokára hágott.

A folytatásban vér, ATB, és sok hó! Ne menjenek el, maradjanak velünk!