Váltólegózás

Recsegős-ropogós váltóval nem érdemes menni, kezdtük tehát ezzel.

Már csak azért is, mert közben csapódott hozzánk egy leendő jóbarátom, a sperrdifi :) 

Még decemberben Békési Lali barátomat elkísértem Hamza mesterhez, egy kellemes beszélgetés reményébén fogaskerekekről, difikről, áttételekről, ilyesmikről. És ha már ott voltam, végülis csak megrendeltem a sperrt, bár nem ez volt a terv, de arra jutottam, hogy mindenképpen itt szeretnék sperrt csináltatni, és ha nem most, akkor a következő lehetőség ősszel lesz. Hát ez a difi készült el mostanra.

Persze a fő cél jelenleg az, hogy bárcsak lenne egy normális, működőképes váltóm, amit nem kell kézzel a fokozatban tartani... Időközben Székesfehérvárról még sikerül szerezni egy másik bontott iVT  váltót, mivel mindenképpen szeretném hogy legyen kéznél egy összerakott tartalék, ugye csak hogy ne legyen rá szükség.

A terv tehát az, hogy nem szarozok, veszek egy normális felújítószettet, és megcsináljuk azzal, hogy sose legyen vele többet gond. Mukival találtunk is remek szetteket, pl. ezeket itt. Ahá, csak 600 dollár, plusz szállítás! Szóval a terv tehát azt, hogy először összelegózunk a meglévő három váltóbelsőböl egy jónak tűnőt, és ha az is használhatatlannak bizonyul, akkor nem szarozunk, stb, stb...  :)

Sírni mondjuk azért tudnék, mert amit az elmúlt egy évben össze-szenvedtünk a váltókkal, abból nagyon kényelmesen kijött volna ez a szett. De hát ezt hívják tanulópénznek...

Kárfelmérés

Szóval ott tartunk, hogy Kunmadaras óta eltelt több mint egy hónap, fingom sincs mit csináljunk a futóművel, de amúgy is már tele van a tököm az egésszel.

Vasárnap Salak, előtte péntek este negyed tízkor felhív István, hogy pont akkor jut eszébe, bő egy hónap után, hogy Kunmadaras előtt igazából ő átvariálta a futómű bekötési pontokat, és attól csúszik el, mert hogy berakott egy plusz alátétet, és a fém-a-fémen elcsúszik. Vegyem ki, és örökre jó lesz.

Király, végülis jobb később mint soha, mondjuk nem egyszerű futóművest találni szombatra, de sikerült. MService Muki odatette magát, kivettük az alátétet, beállítottuk a futóművet, irány a salak.

Mondjam? Legelső kör, ahogy jövök le, a kormányközép már régen elment  a levesbe, a kerekek úgy állnak mint ex-pénzügyminiszterünk tekintete.  Muki is indult a Hondával a Salakon, minden futam után alámászott, és próbálta visszarugdosni a lengőkart a helyére, de hát mondtam neki, hagyja a fenébe, ezzel tényleg felesleges szenvedni. Oké, mondja ő, de azt sem szeretné, hogy alatta hulljon szét végleg...

Megette a fene ezt a versenyt is, amúgy is utcai gumikat raktam fel, igazából abban bíztam, hogy hátha valami csoda történik, és ahogy István mondta, a fém alátétek nélkül helyén marad a lengőkar, de nem...