Váltólegózás

Recsegős-ropogós váltóval nem érdemes menni, kezdtük tehát ezzel.

Már csak azért is, mert közben csapódott hozzánk egy leendő jóbarátom, a sperrdifi :) 

Még decemberben Békési Lali barátomat elkísértem Hamza mesterhez, egy kellemes beszélgetés reményébén fogaskerekekről, difikről, áttételekről, ilyesmikről. És ha már ott voltam, végülis csak megrendeltem a sperrt, bár nem ez volt a terv, de arra jutottam, hogy mindenképpen itt szeretnék sperrt csináltatni, és ha nem most, akkor a következő lehetőség ősszel lesz. Hát ez a difi készült el mostanra.

Persze a fő cél jelenleg az, hogy bárcsak lenne egy normális, működőképes váltóm, amit nem kell kézzel a fokozatban tartani... Időközben Székesfehérvárról még sikerül szerezni egy másik bontott iVT  váltót, mivel mindenképpen szeretném hogy legyen kéznél egy összerakott tartalék, ugye csak hogy ne legyen rá szükség.

A terv tehát az, hogy nem szarozok, veszek egy normális felújítószettet, és megcsináljuk azzal, hogy sose legyen vele többet gond. Mukival találtunk is remek szetteket, pl. ezeket itt. Ahá, csak 600 dollár, plusz szállítás! Szóval a terv tehát azt, hogy először összelegózunk a meglévő három váltóbelsőböl egy jónak tűnőt, és ha az is használhatatlannak bizonyul, akkor nem szarozunk, stb, stb...  :)

Sírni mondjuk azért tudnék, mert amit az elmúlt egy évben össze-szenvedtünk a váltókkal, abból nagyon kényelmesen kijött volna ez a szett. De hát ezt hívják tanulópénznek...

Kárfelmérés

Szóval ott tartunk, hogy Kunmadaras óta eltelt több mint egy hónap, fingom sincs mit csináljunk a futóművel, de amúgy is már tele van a tököm az egésszel.

Vasárnap Salak, előtte péntek este negyed tízkor felhív István, hogy pont akkor jut eszébe, bő egy hónap után, hogy Kunmadaras előtt igazából ő átvariálta a futómű bekötési pontokat, és attól csúszik el, mert hogy berakott egy plusz alátétet, és a fém-a-fémen elcsúszik. Vegyem ki, és örökre jó lesz.

Király, végülis jobb később mint soha, mondjuk nem egyszerű futóművest találni szombatra, de sikerült. MService Muki odatette magát, kivettük az alátétet, beállítottuk a futóművet, irány a salak.

Mondjam? Legelső kör, ahogy jövök le, a kormányközép már régen elment  a levesbe, a kerekek úgy állnak mint ex-pénzügyminiszterünk tekintete.  Muki is indult a Hondával a Salakon, minden futam után alámászott, és próbálta visszarugdosni a lengőkart a helyére, de hát mondtam neki, hagyja a fenébe, ezzel tényleg felesleges szenvedni. Oké, mondja ő, de azt sem szeretné, hogy alatta hulljon szét végleg...

Megette a fene ezt a versenyt is, amúgy is utcai gumikat raktam fel, igazából abban bíztam, hogy hátha valami csoda történik, és ahogy István mondta, a fém alátétek nélkül helyén marad a lengőkar, de nem...

Kunmadaras - a nap, amelyet csak simán el kéne felejteni

A Hungaroring után egyből leparkoltuk a gépet Nyírpazonyban, egy kis végáttátétel-, és váltóbélcsere céljából, vettem ugyanis egy komplett iVT váltó-belsőt Pesten, egy Hondafórumos kollégától. Szemre kopott volt ez is, de hát huszonéves alkatrészekről beszélünk, bíztam benne hogy hátha azért jó lesz. Nem lett jó, de bárcsak ez lett volna a legnagyobb probléma...

MTA, Hungaroring: próbálkozások a pályán :)

Augusztusban a Hungaroringre vettük az irányt, a Magyar Time Attack versenysorozat következő futamára neveztünk be.

Mi is ez a time attack? Nagyon egyszerű, adott egy versenypálya (jelen esetben a Hungaroring), ezen kell minél gyorsabban végigmenni. Van egy 2-3 órás időablak, ezen belül annyit mész amennyit bírsz, szinte akkor amikor akarsz, a leggyorsabb körödet veszik figyelembe. Kicsit olyan, mint a régi idők Forma1-ének az időmérője.

Az autókat súly/lóerő arány alapján osztják be kategóriákba, illetve ezt a beosztást még módosítja pár egyéb jellemzője az autónak, mint pl. a versenygumi, állítható futómű, vagy az aero-csomag.

Júniusban kimentem az előző futamra nézőnek, hogy lássam hogyan is zajlik egy ilyen verseny (igazából nevezni is akartam volna, de ez nem sikerült, másfél nap alatt elfogytak a helyek)

Az rögtön kiderült, hogy egy nagyon családias, jó hangulatú versenyről van szó, még belépődíj sincs. Mondjuk ehhez képest néző sem volt, amit nem értek, hiszen a boxban nagyon érdekes és komoly autók voltak megtekinthetők, illetve jó volt ezeket a pályán mozgásban is látni - fene sem érti miért nem kíváncsiak erre az emberek, de hát ez ugye manapság így van az autósport szinte minden ágával...

2013 recap

Véget ért a 2013-as év is.

Tavasszal elkészült a CRX, legalábbis elérte az esedékes mérföldkövet: megkapta a gépkönyvet, a biztonsági elemek véglegesek (papiros cső, homológ ülés, öv). A motor, váltó maradt a széria D16A9, kezdetnek jó az még, aztán majd meglátjuk, hogy Stevie Wonder dalából  idézzek.

Minden megvolt ahhoz, hogy elinduljunk néhány ARK-n, ahogyan azt terveztük. Ez volt számomra a 'hosszú verseny' - hiszen eddig szlalomok és Kunmadarosok jelentették a versenyzői múltat. Ez az év tudatosan erre lett szánva, hogy kipróbáljam milyen is az igazi rallye, amikor nem gumikat kell kerülgtni gyökkettővel, hanem fák között kanyarogni kilóhatvannal.

Rallye-hoz kell ugye egy jó navigátor. Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, aztán hirtelen felindulásból Vajland Tomit kértem fel. Tomit elég régóta ismerem, és azt tudtam róla hogy a gondolkodásunk és a versenyzéshez való hozzáállásunk is elég közel áll egymáshoz. Hosszas rábeszélés után ( - Hallo, szia Tomi, arra gondoltam, nem volna kedved beülni hozzám navigálni? - Oké!  :)) rábólintott, és azt kell mondanom, hogy ez volt az év egyik legjobb ötlete! De erről inkább később...

Csövezünk

Kicsit felgyorsultak az események, aminek úgy általánosságban az az oka, hogy nagyon menni kéne már vele valahol, egészen konkrétan pedig az, hogy két hét múlva, március 16.-án gépkönyvezés lesz Debrecenben, addig pedig erre alkalmas állapotra kéne hozni.

Első nagy kérdés a cső volt, mármint hogy kivel csináltassam a bukócsövet. Ez hálás téma, mert mindenkinek van vélménye róla, és senki véleménye nem egyezik meg a többiekével. Végülis Gál István mellett döntöttem, azon egyszerű szőkenős okból, hogy a csövezéssel kapcsolatban az Ő nevét hallottam a legrégebben és a legtöbbször. 

Elvittük a Hondát Szirmabesenyőre, mikor megláttam a műhelyt amit első látásra simán tyúkolnak tippeltem, egy kicsit azért elbizonytalanodtam hogy ez a Gál István vajon tényleg az a Gál István-e, de a mester megnyugtatott, hogy épp most van műhely-váltás után. Egyébként egy nagyon szimpatikus emberrel ismerkedtem meg a személyében.

Elkészült a cső, nem volt okom panaszra, minőségi munkát kaptam, na és ez már Számozott Cső!!! Így nagybetüvel, hiszen eszembe jutott, mikor kezdtük ezt azt egészet és a Simararingen köröztünk a kotla Mantákkal és eharmincasokkal, akkor valahogy ez a fogalom volt a számunkra elérhetetlen, igazi versenyautóknak a legszembeötlőbb jellemzője, a számozott cső.

Ott van tehát, a csőbe heggesztve a szám, mondjuk kicsit ront a dolog pátoszán, hogy ez a szám konkrétan az aznapi dátum, dehát ez is inkább a dolog túlmisztifikált volta miatt zavaró :)

A csövezést követően  a legjobb dolog ami történt, hogy Soós Szabi és csapata vette kezelésbe a dolgot, ők ezt csinálják már jóideje, versenyautókat építenek, versenyeztetnek,  finoman fogalmazva is képben vannak vele. Ennek eredményeként mindjárt felkerült a tennivalók listájára pár olyan munkafázis,  amivel én nem számoltam, de úgy tünik, minden igyekezetem ellenére a végén még tényleg versenyautó lesz belőle.

Ilyenek például, mint a kábelek kigyomlálása és átalakítása, a fékcsövek cseréje, a beltér kifestése, hogy csak a legfontosabbakat említsem... Így hát szétkaptuk, már ami még volt benne (motor, váltó), aztán vittük Gabi bácsihoz, a lakatoshoz, aki megcsinálta az üléskonzolokat, befoltozta a tetőt (olyan méret-, és ívpontos lemezt szabott oda, hogy csak lestem), meg még kijavított pár apróságot.

Aztán következett a festő, itt mondjuk egy kicsit meginogtam, sajnáltam a szép Kawasaki-zöld dukkót, de erőt vettem magamon, ha már vér, legyen kövér! A Honda fehér alapon tele lesz matricázva, mint minden normális versenyautó.

Mikor vittem az autót a festőhöz, akkor volt hátra pont egy hét a gépkönyvezésig, az izgalom a tetőfokára hágott.

A folytatásban vér, ATB, és sok hó! Ne menjenek el, maradjanak velünk!

Gépkönyvezés - fejben

Nekikezdtünk az autó építésének.

Legelső kitalálnivaló a gépkönyvezés, papírozás volt. Azt mindenképpen tudtam, hogy forgalomban akarom tartani, több okból is, legfőképpen azért,mert szeretnék vele legalább 1-2 RTE vagy R2 versenyen elindulni. Meg aztán nem hátrány az, ha lehet néha kerülni vele egyet :)

Szóval, bő egy évvel ezelőtt még egyszerűen egy RTE gépkönyvvel le lehetett műszakiztatni az autót, ez volt a terv amikor megvettem, de ez a lehetőség tavaly megszünt. Maradt helyette az MNASZ gépkönyv.

Viszont a CRX sohasem volt homologizálva, nincs homológlapja, ez baromira megkomplikálja a gépkönyvezést. Jelen állás szerint, elvileg, most gépkönyvezhetem F csoportba, de F csoportos gépkönyveket jövőre már nem adnak ki, igaz elvileg már idén sem, gyakorlatilag azonban mégis, majd jövőre csináltatnom kell egyedi homologizációt, amivel kaphatok P csoportos gépkönyvet. A P csoport már most ki van dolgozva, de lehet hogy teljesen átdolgozzák, de lehet hogy nem, meg bármi más is lehet, ill. annak az ellenkezője is.

Hogy klasszikust idézzek, érted? Kurvajó neked!

Mindez az MNASZ-en belül évek óta dúló hatalmi harcok következtében a szakmaiságot teljesen zárójelbe tevő ATB (Technikai Bizottság) vezetőségének megválasztásának a következménye. Két különböző hozzáállás ütközik itt ugyanis, a Csepela-féle iskola azt mondja, hogy mindenben az FIA szabályozás az irányadó, vagyis rallyzni csak rallyra homologizált autókkal lehet, tehát pl kapásból kiesnek az M3-as BMW-k (mert a lökettérfogatuk nagyobb mint az FIA maximum 2.5 liter), meg a 1.7es, micsu hidas, villanyszervós, 15ös kerekes űr-Ladák. Ezzel szemben a Cselényi Balázs és Gyurma véleményét osztók jóval lazábban kezelik ezt a kérdést, azt mondják, ha itthon ezekre van igény, BMW-kre és Ladákra, akkor nincs ezzel semmi baj, tegyük ezeket lehetővé.

Mondanom sem kell, hogy minden szakmaiságtól függetlenül, az én önző, önös érdekem miatt ez utóbbi a szívemnek kedvesebb.

Szóval semmi nem biztos, meg ha az is lenne, akkor is bármi megváltozhatna, csináljam meg, toljam bele a százezreket,  vigyem oda, aztán vagy elhajtanak vele vagy nem. Tök jó, imádom az ilyet, csak tudnám, miért népszerűtlenedik folyamatosan itthon a rally...