2015. március 29., vasárnap

Váltólegózás

Recsegős-ropogós váltóval nem érdemes menni, kezdtük tehát ezzel.
Már csak azért is, mert közben csapódott hozzánk egy leendő jóbarátom, a sperrdifi :) 
Még decemberben Békési Lali barátomat elkísértem Hamza mesterhez, egy kellemes beszélgetés reményébén fogaskerekekről, difikről, áttételekről, ilyesmikről. És ha már ott voltam, végülis csak megrendeltem a sperrt, bár nem ez volt a terv, de arra jutottam, hogy mindenképpen itt szeretnék sperrt csináltatni, és ha nem most, akkor a következő lehetőség ősszel lesz. Hát ez a difi készült el mostanra.

Persze a fő cél jelenleg az, hogy bárcsak lenne egy normális, működőképes váltóm, amit nem kell kézzel a fokozatban tartani... Időközben Székesfehérvárról még sikerül szerezni egy másik bontott iVT  váltót, mivel mindenképpen szeretném hogy legyen kéznél egy összerakott tartalék, ugye csak hogy ne legyen rá szükség.
A terv tehát az, hogy nem szarozok, veszek egy normális felújítószettet, és megcsináljuk azzal, hogy sose legyen vele többet gond. Mukival találtunk is remek szetteket, pl. ezeket itt. Ahá, csak 600 dollár, plusz szállítás! Szóval a terv tehát azt, hogy először összelegózunk a meglévő három váltóbelsőböl egy jónak tűnőt, és ha az is használhatatlannak bizonyul, akkor nem szarozunk, stb, stb...  :)

Sírni mondjuk azért tudnék, mert amit az elmúlt egy évben össze-szenvedtünk a váltókkal, abból nagyon kényelmesen kijött volna ez a szett. De hát ezt hívják tanulópénznek...

Muki nekiállt szétszedni a váltókat, mikor kiszedte a csoport-tengelyt, olyan fejet vágott, amilyet Al Bundy szokott az anyósa fényképére pillantva: a végáttétel ritka gány módon volt belefaragva... mikor szakközép 1. évolyamán ismerkedtünk az esztergagéppel, ott születtek ilyen színvonalú munkadarabok. A kérdés innentől már nem az volt, hogy miért ropogott a váltó, hanem hogy hogy ment eddig egyáltalán?
Elvittük Sturza mesterhez, aki megcsinálta normálisan, esztergált rá egy perselyt, talán így még menthető a tengely.

Egy kellemes, napsütéses szombat délelőtt hát arra ébredtünk, hogy nekiálltunk váltóbelsővel legózni, illetve Muki legózott, én meg próbáltam nem útban lenni. 
Alakult is a dolog, sikerült összeválogatni a használhatónak tünű szinkrongyűrűket és fogaskerekeket, már összefele rakódik a váltóház, de gáz van, valami szorul, feszül.  Muki megint szétszedi, átnézi, alakít rajta, összerakja, jobb lett, de még nem az igazi, ezt még eljátsza párszor, majd körvonalazódik a probléma, a csoport-tengelyre esztergált persely pár tizedmilliméterrel kitart. Ami nem csoda, hisz a műhelyben nem tudtak sem pontos méreteket, sem viszonyítási alapjuk nem volt...

De most lesz, mert viszem nekik a gyárit is! Sturza mester második felvonás, a gyári tengely alapján alakít még a rövid áttételen, Muki meg összerakja a váltót.
Visszarakjuk a váltót, helyrerakunk minden sallangot, próba.
Nincs harmadik. A váltóm harmadik fokozatot csak nyomokban tartalmaz: felváltáskor néha van, visszaváltáskor soha. 
Hát ez van, titokban bíztam benne hogy minden fasza lesz, de hát nem jött be... Pócson nehéz lesz az élet harmadik nélkül. Illetve, végülis most olyan ez a váltó, mint egy mozifilm, csak a szinkron a szar, szóval lehet hogy duplakuplungolós technikával mégiscsak tudok harmadikat szúrni! Kimegyek hát a szomszéd utcára, és a lakosság nagy örömére próbálgatom kettes-hármas üvegen a duplakuplungolásos váltást. Hát, nem megy, így sem veszi a harmadikat.



Vissza az MService-hez, levenni a váltót, a terv az az, hogy most visszarakjuk a korábbi váltóból csak a harmadik fokozat szinkorngyűrűit és fogaskerekeit. Egyre gyorsabban megy a váltólevétel: az előző 3.5 óra után most már 2 óra a szintidő, mondjuk most vittem magammal komplett hifit, hogy tudjuk rajta hallgatni a váltóleszedős finn rap-et, mert az MService hangtechnikája nem játszik le MP3-at, nekem meg nem ér annyit Pócs, hogy megint egy bő félnapon át Class FM-et kelljen hallgatni...

Váltó leszed, Muki legózik, váltó visszarak. Eredmény? Minden fokozat a helyén! 
Mondom mégegyszer: jó a váltó!
Erre nem számítottam.

Következő héten kimentünk Pócsra, a verseny előtti tesztre, és mi történt? Na mi? 
Semmi! Körözgettem, a kocsi hibátlanul működött, a végére egy picit a jobb első futómű lazult fel, de ezen semmi meglepő nincs, hiszen ezeket a csavarokat én húztam le.
Váltó hibátlan, sperrdifi isten: mint a slick, a jövőben egy centit nem megyek nélküle.

Jövőhét rallycross!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése