Véget ért a 2013-as év is.
Tavasszal elkészült a CRX, legalábbis elérte az esedékes mérföldkövet: megkapta a gépkönyvet, a biztonsági elemek véglegesek (papiros cső, homológ ülés, öv). A motor, váltó maradt a széria D16A9, kezdetnek jó az még, aztán majd meglátjuk, hogy Stevie Wonder dalából idézzek.
Minden megvolt ahhoz, hogy elinduljunk néhány ARK-n, ahogyan azt terveztük. Ez volt számomra a 'hosszú verseny' - hiszen eddig szlalomok és Kunmadarosok jelentették a versenyzői múltat. Ez az év tudatosan erre lett szánva, hogy kipróbáljam milyen is az igazi rallye, amikor nem gumikat kell kerülgtni gyökkettővel, hanem fák között kanyarogni kilóhatvannal.
Rallye-hoz kell ugye egy jó navigátor. Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, aztán hirtelen felindulásból Vajland Tomit kértem fel. Tomit elég régóta ismerem, és azt tudtam róla hogy a gondolkodásunk és a versenyzéshez való hozzáállásunk is elég közel áll egymáshoz. Hosszas rábeszélés után ( - Hallo, szia Tomi, arra gondoltam, nem volna kedved beülni hozzám navigálni? - Oké! :)) rábólintott, és azt kell mondanom, hogy ez volt az év egyik legjobb ötlete! De erről inkább később...
Végülis négy ARK-t teljesítettünk tavaly.
Az első, Bükkszentkereszt-Bükkszentlászló volt. Az ország egyik legjobb és legtechnikásabb rally pályája.... Nekem ez volt az első 'igazi' rallye versenyem, és mondhatom maradandó élmény volt...
Egyszer, régebben, még a BMW-vel indultam Kunmadarason egy versenyen, amit egy időben rendeztek egy Cered-Zagyvaróna futammal, és ott nálunk Kunmadarason huszon-egynéhány induló volt, Cereden pedig jóval száz fölött neveztek. Ezt akkor ott nem értettem, Kunmadár egy igen jó pálya, a versenytáv is jóval hosszabb, pörgősebb is a verseny, vajon mi a fenéért mennek az emberek mégis inkább Ceredre?
Erre a kérdésre most választ kaptam. Én nagyon szeretem a repteret (indultam ott idén is), de olyan szinten más érzés a fák közötti aszfalton száguldozni, hogy teljesen külön világ a kettő.
Az elmúlt években ötletszerűen indultam néhány versenyen, és tudtam olyat biztonsági autózni, ami már elég gyors volt ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények, de még nem kellett kockáztatni. Büszke voltam rá, hogy kb. 2005 óta egy karcolást sem ejtettem versenyautón.
Hát Bükkszentkereszten gyorsan bebizonyosodott, hogy ez ide szánalmasan kevés. A rallye-ban nincs mese, a dolgokat BE KELL VÁLLALNI. Enélkül értelmetlen az egész.
Emiatt kicsit el is keseredtem, hiszen én szeretem az autómat, nem csak az anyagiak miatt nem akarnám megtörni, de itt, ha nem csak sétakocsikázni akarunk, ez benne van pakliban. Hát a továbbiakban erre törekszünk, egy TK után amúgy sem hiszem hogy nagyon folytatni akarnám, de addig beleadunk mindent.
Ennek szellemében indultunk neki a következő versenynek, ami a Salgó Rallye volt. Ketten voltunk Tomival, szervízcsapat nélkül, piszokul kimerítő volt a szombati jövés-menés... Reggel Debrecen->Salgótarján 250 km, ott letrélerezünk, gépátvétel, onnan megyünk, keresünk helyet a verenyautónak (egy fürdőszobaszalon parkolója lett a szervízparkunk :), onnan el, megnézzük a prológ helyszínét, aztán nyomás a gyorsokra pályát felírni. Ez kb 40 km-re volt Salgótarjántól, ráadásul át kellett menni a túrások ceredi gyorsán, szóval egy óra volt az út... Ott mentünk kettőt-hármat oda-vissza, majd megint 40km Salgótarján, hogy a prológra odaérjünk. Prológ után vissza a gyorsra, megyünk kettőt, majd megint Salgótarján, ott kicsit szervízelünk, gumizunk, tankolunk, trélerezünk, majd irány a szállás, ami megint 20 km-re volt Salgótarjántól, persze az ellenkező irányba... Reggel kelés négykor, aztán indulás, mert trélerrel hatig át kell verekednünk magunkat ezen a 60 km-en, meg Salgótarjánon, meg a ceredi gyorson. Kész voltam...
A verseny jól sikerült, az első gyors után mondtam Tominak, hogy oké, papázni már remekül tudunk, ideje elkezdeni sietni. Ha nem csúszunk meg olykor-olykor akkor lassúak voltunk! Kopott E-betűs Yokohamáink voltak, szóval ez még azért ígysem UFO sebesség, de valahol el kell kezdeni!
Így is történt, alakult is a tempó, már nem szánalmasan voltunk lassúak, hanem csak úgy simán, ami azért komoly előrelépés volt :)
Itt lett egyébként hengerfejes a motor, amiből annyit vettünk észre, hogy iszonyatosan elkezdte enni a vizet. Semmi baj, a gyorsokra bekészítettünk flakonokat és kannákat, aztán utántöltöttük. Akkor még bíztam benne, hogy csak a vízpumpa körül szivárog a víz, mert voltak erre utaló jelek is.
Nagyon nem is néztük meg a motort a verseny után sem, mert úgysem ez marad benne, úgy voltam vele, hogy amíg megy, megy. Muki, aki az M-Service kulcsembere, félretolta a V12-es Hetest és az M5-öt amin akkor éppen dolgozott, és a cigiszünetben gyorsan cserélt nekem egy vízpumpát, váltót, és kuplungszerkezetet. Arra számítottam, hogy a kuplung fele el lesz kopva, mert nem keveset kellett rugdosni a gyenge motor és a hosszú váltó okán, de ami komolyan meglepett, hogy nem vastagságra hiányzott a fele, hanem kerületre :)
Eután következett egy Kunmadaras, ahol egy új navigátor, Sasvári Péter ült be mellém, akivel a Navigátoriskolában ismerkedtem meg. Ügyes volt, hamar ráérzett a ritmusra, igen kellemeset autóztunk, persze a CRX itt is ette a vizet, meg az ékszijjat is lerúgta magáról. Hatalmas szerencsékre egy másik CRX-es csapat, Nagy István mellett depóztunk, akiktől a finom kaját és ékszíjjat is kaptunk! Enélkül nemigen tudtunk volna továbbmenni, így viszont pont letoltuk őket a dobogóról. Sportszerűségből hatalmas riszpekt!
Maga a verseny egész jó lett volna, ha nem lett volna szar. Túrával közös utam volt, kitalálták hogy majd mi hetvenen a 12 km-es gyorson kétszer oda kétszer vissza lemegyünk hattól tízig. Működésképtelen elképzelése mindenkinek van, ahogy erre Murphy mondja, a 4 gyorsból végül kettő lett megtartva, mindegy is, annak a versenynek a lebonyolítása külön posztot érne meg..
Mindesetre a Honda végigment, igaz itt már több vizet evett mint benzint. Rajt előtt felöntöttük vízzel, és mindkét gyorson hajszálpontosan a célban ért bele hőfokmérő a pirosba :)
Az utolsó versenyünk ismét Bükkszentkereszt volt, ahol motor az első gyors feléig bírta. 120 hengerfejes versenykilométer után egy rossz szavunk sem lehetett rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése