Augusztusban a Hungaroringre vettük az irányt, a Magyar Time Attack versenysorozat következő futamára neveztünk be.
Mi is ez a time attack? Nagyon egyszerű, adott egy versenypálya (jelen esetben a Hungaroring), ezen kell minél gyorsabban végigmenni. Van egy 2-3 órás időablak, ezen belül annyit mész amennyit bírsz, szinte akkor amikor akarsz, a leggyorsabb körödet veszik figyelembe. Kicsit olyan, mint a régi idők Forma1-ének az időmérője.
Az autókat súly/lóerő arány alapján osztják be kategóriákba, illetve ezt a beosztást még módosítja pár egyéb jellemzője az autónak, mint pl. a versenygumi, állítható futómű, vagy az aero-csomag.
Júniusban kimentem az előző futamra nézőnek, hogy lássam hogyan is zajlik egy ilyen verseny (igazából nevezni is akartam volna, de ez nem sikerült, másfél nap alatt elfogytak a helyek)
Az rögtön kiderült, hogy egy nagyon családias, jó hangulatú versenyről van szó, még belépődíj sincs. Mondjuk ehhez képest néző sem volt, amit nem értek, hiszen a boxban nagyon érdekes és komoly autók voltak megtekinthetők, illetve jó volt ezeket a pályán mozgásban is látni - fene sem érti miért nem kíváncsiak erre az emberek, de hát ez ugye manapság így van az autósport szinte minden ágával...
No, most Fekete Istvánnal, a CRX fő mesterével jöttünk. Jóval nagyobb volt a mozgás a boxban, de persze nem is csoda, hiszen most autós pályanap is volt.
Az autóhoz tulajdonképpen hozzá sem lett nyúlva az előző máriapócsi rallycross futam óta, annyit csináltam hogy leszedtem az első lököst, hogy kivegyem alól a rallycrossra berakott merevítést, nem kell most semmi felesleges súly. Kár volt, hiszen Istvánban most sem csalódtam: az általa beszerelt nagy, masszív aluminium idom mindössze 2.4 kg volt!
Azért is fontos ez, mivel a következő fejlesztéseknek mindenképpen a súlycsökkenésre kell irányulniuk. Verseny előtt lemérettem a Hondát, 960kg a tömege, ami nagyon sok, tekintetbe véve hogy a gyári érték mindössze 900kg. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen belekerült egy nagy WRC bukócső, meg merevítések, taposók, kartervédők, ami meg kijött az szinte csak műanyag és szivacs. A nyomatékszegény japán pónilovak pedig nem komázzák a súlyt... szóval hamarosan a műanyag kasznielemekre és a polikarbonát ablakokra kezdünk gyúrni.
Szombaton az indulás előtt (illetve inkább után) az M-Service még gyorsan feldobott egy direktszűrőt, mondván hogy kár a D-s motorra való gyáriba papírszűrőt venni. Nem álltunk neki levegő-csöveket farigcsálgatni, felraktuk a szűrőt közvetlenül a szívósorra, de ez még nem az igazi megoldás, hiszen így telibe a hűtőn átáramló, forró levegőt szívja. A hangja is sokkal karcosabb lett tőle, ami nekem nem annyira tetszik...
Szóval megérkezünk, lepakolunk, regisztrálunk, nyálcsorgatunk, aztán már rajtolunk is.
Sose voltam még a Hungaroringen, egyáltalán, pályán is csak egyszer, a Slovakiaringen, kissé magázódok még ezzel a dologgal, de egyre jobban tetszik. 14-es kerekeket tettem fel, kissé rongyos M-es Yokohama A048-akkal, mondván ismerkedni ez is jó lesz, eleinte nem hiszem hogy a gumik jelentik majd a szűk keresztmetszetet. A magasságot leengedtem amennyire a tréler engedte, gátlókat a legkeményebbre állítottam persze (murva szett... :)), és mások időeredményei alapján fejben belőttem egy 2.20-as köridőt, mint amivel igen elégedetten mennék haza.
Az első körök persze a pályával való ismerkedéssel teltek - igazából az egész nap erről szólt. Most is néztem rengeteg belsőt előtte, és ahogy a Slovakiaring előtt, úgy most is rá kellett jönnöm mennyire is keveset ér ez. István ült mellettem, aki rallycrossban EB-ig jutott, szóval látott már versenyautót és pályát belülről, osztotta a tanácsokat, és általában jobban jártam, ha hallgattam rá. Az első körökben eléggé elszomorított, mennyire nem érzem az egésznek a ritmusát, aztán persze ahogy teltek a körök, kezdtem képbe kerülni.
Volt egy kis malőr is az elején, ami apróság volt, de sajnos rányomta a bélyegét a napra - a második-harmadik körben a boxkijáratnál a pályabíró kiugrik a pályára, és vadul integet nekem az összes keze ügyében lévő sárga zászlóval. Mutogat a boxkijárat felé, úgyhogy satufék, kiállok, a szervízúton pedig egy tiszta ideg pályabíró int le, hogy azonnal mutassam a karszalagot, meg micsoda dolog az hogy nem tartom be a bírói utasításokat, húzzak fel azonnal a toronyba.
Őszintén szólva szarul esett, mert én aztán be szoktam tartani a szabályokat, nem is értettem miről van itt szó.
Mint kiderült, itt igen komolyan veszik a karszalagot, azt a pályára felmenet során mindig be kell mutatni. Az hogy erről egyetlen szó sem hangzott el sem a versenykiírásban, sem a regisztráció során, sem az eligazításon - hát, így jártam bocs, legközelebb majd gyúrok gondolatolvasásra, oké. De hogy én nem tartottam be a bírói utasításokat, na ne már!
Visszanéztem a belsőkamerás felvételt, és ott bizony egy deka bírói utasítás nem volt. A rajtvárakozóban szépen megálltunk a pályabírónál, majd az intett hogy mehetünk. Aztán később gondolom rájött, hogy elfelejtette csekkolni a karszalagot, és szépen rámverte a balhét - ő vadul integetett, de mi nem álltunk meg, hanem kétszázzal kilőttünk a pályára, gondolom ez lehetett az ő sztorija. Jó dolog a jegyzőkönyv, de még jobb a GoPro!
Azon meg este hazafele még agyaltam egy sort, hogy hogyan is volt ezzel a sárga zászlóval. A sárga zászló ugye azt jelenti, veszély, akadály a pályán, előzni tilos, a dupla sárga pedig hogy az akadály az egész pályát eltorlaszolhatja. Az, hogy ebbe belefér-e az, hogy én versenytempóban érkezek ki az utolsó kanyarból, ahol elém ugrik egy pályabíró a sárga zászlókkal a boxutca-kihajtónál, és ekkor közel satufékkel kell rögtön bevágódnom a boxba, majd ott helyben kiparancsolnak a kocsiból (hűtés és hasonló úri huncutságok egy ekkora bűnözőnek ugye nem járnak...) - hát szerintem ez erősen kérdéses...
Na mindegy, ez ott szar volt, elmúlt, a rendezők elsimították, elfelejtettük. Az első köridőket nézegetve, ami 2.32 lett, nem voltam benne biztos hogy nekem itt sok keresnivalóm van, de a végére ez lement 2.24-re, és kezdtem élvezni is. Főleg, hogy a második felében nem nagyon volt tiszta köröm, persze leginkább saját hibámból. Kivéve a legutolsó, amit tiszta is volt, gyors is (a belsőkamera és a RaceChrono alapján), valamiért ott és akkor mégis szentül meg voltam győződve hogy ez egy elcseszett kör, a RaceChrono képernyőjén meg csak annyi látszott, hogy "a battery 20% alá csökkent", (leokézni nem tudtam) így a végén belassítottam, hogy elengedjem mögülem Tim Gábor Nissanját, hogy ne a következő, gyors körömben kelljen a tükröt figyelnem.
Rögtön a boxutca kijárata után, a célegyenes ráfordító jobbosban elmegy a motor ereje - fasza, tankolnom kellett volna. Ha még egy kicsit hülyülök, a párhuzamos parkolás sem fog menni... oké, vissza a boxba, volt még hátra 7 perc a session-ből, gondolom ha visszaérek és egy F1-et megszégyenítő tankolást sikerül bemutatni, talán még egy gyors kört tudok menni - de nem, mert ekkor történt, hogy előttem nem sokkal a Nissan kerékcsavarjai nyugdíjjba, így a Nissan meg árokba mentek, ezért a session-t a zászlók immár teljesen rendeltetésszerű használatával leintették.
A RaceChrono szerint ez azt utolsó jó köröm 2.23 lett volna, ezzel azért csajozni még nem lehet, de már egy jó alap a következő Time Attacknak.
Voltak apróbb bajok a CRX-el is - na nem a motorral, ami Fekete István kezét és sokéves tapasztalatát dícsérve hibátlanul muzsikált, de a váltó, amiről tudtuk is hogy szar, nemigazán volt jóban a kettessel, konkrétan kézzel tartanom kellett ha nem akartam hogy kidobja. Márpedig a másodikos kanyarok eléggé kormánytekerősek is voltak, szóval ahogy jobb kézzel a váltókart tartottam, bal kézzel egy teljes fordulatot tekertem a szervó nélküli kormányon, ez egyéni teljesítménynek meggyőző volt ugyan, de a köridőkön nem sokat javított.
Az első féktárcsákból is sikerült hullámpalát gyártanom, hiába, a DS3000 kissé magasabb hőmérsékleten dolgozik, amit az utcai Ferrodo tárcsa nemigazán szeret, főleg, hogy kiderült, a Máriapócson előre állított fékerőeloszlás úgy maradt, a hátsó fékek nem különösebben jutott szerephez a lassulások során. Király, ez még csak innen visszanézve kezd vicces lenni.
Odafele menet Istvánnal sokat beszélgettünk egy nagyobb végáttétel hasznosságáról, ez a pályán eléggé egyértelműen eldőlt, KELL, a célegyenes végén a négyes is alig-alig akart leforogni.
Tanulságos volt még a súly jelentősége is: mikor egy session közepén István kiszállt, a mínusz 100kg-tól egész jelentősen megváltozott az autó viselkedése, előnyére persze... szóval arccal az üvegszál, polikarbonát, és a paleo diéta felé!
Összességében nagyon jól éreztük magunkat. Tetszett a családias hangulat, komoly géppark, és az hogy milyen sok időt tölthettünk a pályán - a szigor meg gondolom a pályázásnak a velejárója, ezek az apróságok megtanulhatóak.
Rengeteget kell menni, hogy eredmény legyen, és nagyon sokat kell tanulni másoktól - István tanácsai a J1-ről másodperceket jelentettek. Karotta egy régebbi Égéstérben azt mondta, Ő 2.20-akat megy a Hacsival, én is ezt tűztem ki célul, remélem hamarosan sikerül elérni.
A kocsin most túl sokat nem fejlesztünk, belekerül az 5.0-ás végáttétel, meg remélem sikerül megcsinálni a váltót. Egyelőre ennyi... aztán megnézzük, hogy a következő Hungaroringes rendezvényeken ez mire lesz elég.
Következik szeptember végén Kunmadaras, október elejére meg a Totalcaros srácok lebegtettek meg valami nagy durranást, nem tudom mi lehet az, de bennük nem szokott csalódni az ember :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése