2014. október 24., péntek

Kunmadaras - a nap, amelyet csak simán el kéne felejteni

A Hungaroring után egyből leparkoltuk a gépet Nyírpazonyban, egy kis végáttátétel-, és váltóbélcsere céljából, vettem ugyanis egy komplett iVT váltó-belsőt Pesten, egy Hondafórumos kollégától. Szemre kopott volt ez is, de hát huszonéves alkatrészekről beszélünk, bíztam benne hogy hátha azért jó lesz. Nem lett jó, de bárcsak ez lett volna a legnagyobb probléma...

Pazonyból a verseny előtt néhány nappal hoztam el, nem is csináltam vele semmit. Tolatok be a garázsba, nagy kolompolás, nézem hogy valami vödörnek mentem-e neki, de csak a kipufogó ver bele a kaszniba, eddig ezt nem csinálta, na mindegy.
MService Mukinál még alánéztünk, csekkoltuk a folyadékszinteket, kerültem vele egy kört a műhelyudvarban hogy hogyan viselkedik a szép új végáttétel (igen meggyőzően!), aztán vissza a trélerre, másnap reggel indulás.

Kunmadarasra valamiért mindig szeretek megérkezni, valahogy olyan érzés szépen begurulni, kényelmesen lepakolni, szemrevételezni a mezőnyt. Ez történt most is, majd lepakolás után a hosszú egyenesben élvezkedtem egy kicsit, nagyon szórakoztató volt ezzel a végáttétellel gyorsulgatni, sokkal versenyautósabban viselkedett a CRX :) A kormányzás egy kicsit fura volt, nagyon idegesen reagált az apró kormánymozdulatokra, de hát most kapott Nyíregyházán egy rekordösszegű, tizen-valahányezer forintos futómű-állítást, gondoltam majd a pályán megtapasztaljuk milyen is ez.

Túlestünk a gépátvételen, pörgősen ment, neveztem két kategóriában is, végül is azért jöttünk hogy menjünk, nem igaz? Aztán a szertartásos matricaragasztás, keréknyomásbeállítás, gátlókeménységtekergetés, kameraberakás után lassan kezdődött a pályabejárás. Ja, még volt egy kis navigátorfüzetkuncsorgás is, mert azt sajna nem hoztunk, ezt nem szánom hagyományteremtőnek :)
Pályabejáráson nem tetszett a kormány viselkedése, kis mozdulatokra nagyon idegesen reagált, az ívekre gyorsan ráhúzta magát, kanyarból kijövet viszont alig tudtam egyenesbe visszahozni. 
A pálya nagyrészt a szokásos volt, egy kivétellel kapott egy nagyon hosszú, nagyon büntető csikicsukis részt, mintha kb. 20 terelőt tettek volna egymás után, gyűlöletesen rossz volt. Mint egy szalagkorlát labirintus valami pénztár előtt... pályaszakaszt sohasem utáltam még ennyire mint ezt...
Háromszor is végig lehetett menni a pályán, aztán amikor leérkezünk, jön a hidegzuhany: a bal első kerék közepén a drótig le van nyalva a gumi! Basszus, ezen még fasza minta volt reggel, és még csak nem is versenytempóban mentünk, papásan, konvojban gurultunk végig a pályán, mi a tököm van???
Gyorsan rámértem a gumira, nincs-e túlfújva, túlmelegedve, de nem volt, kereken 2.0 bar-on állt a mutató, mint máskor is.

Pánik, tanácstalanság. Mitől lehet? Kerék le, átmozgatjuk a lengőkarokat, kormányösszekötőket, de minden a helyén, semmi nem kotyog. Aztán ahogy nézegetjük, szemre nagyon szét-állnak a kerekek, jobban megnézve centikben mérhető a széttartás. Muki gyorsan aláfekszik, állít a kormányösszekötőkön, beállítja nagyjából nullásra,  én meg rakom fel a másik kereket, szerencsére van ebből négy.

Elindul az első gyors, a kormány már sokkal jobban viselkedik, megnyugszok hogy megoldódott a dolog. A gyors vége felé aztán a motor adja fel: elkezd nem-pörögni, kihagy, fulladozik, kigyullad a check-engine lámpa.  Király, gondolom, amúgy is terjengő benzinszagot érzek a gyors eleje óta, megállunk, nézem, a kocsi bal oldala tiszta benzin. Keresem hogy honnan jön, hát a tankbeöntő-csövőn látok fúrva egy lyukat, gondolom levegőztetés céljából, hát onnan, de ez azért gáz, mert akkor nem ettől akad a motor.
Átnézzük a kábeleket, de minden a helyén. Visszaülünk, valahogy sikerül  levánszorogni a gyorsról nagy csörgéssel-csatogással-durrogással... közben süllyedek be az ülésbe, és magamban azt számolgatom, hány D-s motort kaptam volna ennek a VTi átalakításnak az árából...

Lejöttünk nagy nehezen, aztán némi tanácstalanság után Muki észrevette, hogy a hengerfejen az egyik csatlakozó nincs kattanásig rádugva. Ez lett végül a megoldás.

Jó kedvünk mondjuk ettől sem lett, mert mostanra meg jobbos kerék közepe kopott drótig. Lecseréltük azt is, bíztam benne hogy hátha még pályabejáráson kopott meg, csak mostanra jött le ról a a futófelület, töretlen optimizmusomat az sem vette el, hogy a kerekek megint szét-tartottak, Muki megint állított a kormányösszekötőkön.

Indul a következő gyors, keserűen veszem tudomásul hogy már azon agyalok vajon most mi fog széthullani, gondoskodom róla hogy a szervízkocsi kulcsát ne hagyjam magamnál hogy ha le kell menteni a pályáról Vasas Zoli tudjon utánunk jönni  Passattal, legyen nálam telefon, ilyesmi. Őszintén szólva kicsi elszoktam már ezektől, éveken keresztül szinte egyáltalán nem álltunk meg műszaki probléma miatt, idén meg talán egy vagy két verseny volt, ahol minden rendben volt az autóval...

A következő gyorsot várokazáson felül sikerült teljesíteni (vagyis végigjutottunk rajta), és  baloldalra felrakott jó gumi várakozáson alul ismét drótig kopott középen, a kerekek meg megint furcsán állnak.
Itt, ez után a két gyors után kellett volna abbahagyni az egészet, de valamiért mégis megpróbáltunk legalább az egyik kategóriában végigmenni. Felraktam az utolsó jó gumimat is bal oldalra, Muki tekergette a kormányösszekötőt, aztán rámerészkedtünk harmadjára is a pályára.

Ott aztán korrektül be is estünk. Egy tempós szakasz után szűk balos előtt ahogy fékeztem, rögtön berántotta az elejét jobbra a susnyákba, vagy 20 méteren lelomboztuk a bokrokat. Valszeg ekkorra kopott a balos kerék ismét drótig, a jobb még fogott valamennyi, így aztán fékezéskor szépen belefordított minket növenyzetbe.
Hatalmas szerencsénk volt hogy nem volt ott semmi vastag fa, tuskó, gödör, így karcolásokkal és egy törött külső tükörrel megúsztuk az esetet.
Jellemző, hogy az esés után leginkább hatalmas megkönnyebbülést éreztem: végre mehetünk haza, vége ennek a szenvedésnek!

A gyors hátralévő részét némi kézifékezgetéssel töltöttük, ennyi pozítívum volt az egész napban. A szervízparkban meg sem lepődtünk azon hogy mindkét első kerék dróton gördül, és cafatokban csüng a futófelület... gyors összepakolás, és húzás haza!

De mi okozhatta ezt a jelenséget? A kerekeknek a közepe kopott drótig, meg kicsit a belső oldala. István említette ugyan hogy több dőlést adott nekik, de hát attól mégsem kéne így csinálnia..

Aztán ahogy  otthon szétszedtem, kezdett összeállni a kép. A lengőkar alsó bekötési pontja át lett alakítva, a gyári konzol helyett egy másik lett felhegesztve, amelyen a szilent csavarjának egy ovális lyuk lett hagyva, gondolom az állítási lehetőség végett. Nézegettem ezt még amikor elkészült, és bár én nem így csináltam volna, de eddig tényleg nem volt baj vele. Most viszont mindkettőn olyan laza volt az anya, hogy az biztosan nem fogott semmit, és valószínűleg kanyarokban jött-ment a lengőkar oldalirányban, megvalósítva ezzel a világon talán egyetlen, menetközbeni passzív kerékösszetartás és  dőlés állítást.

Nem tudom hogy ezek eleve nem lettek meghúzva, vagy menet közben lazultak fel, mindenesetre a kérdés már csak az mi legyen vele. Maradjon így, vagy építsük vissza gyárira, vagy kapjon egy normális állítható futóművet?
Az utolsó lehetőségnek most nincs nagy létjogosultsága, hiszen egyrészt most sokkal értelmesebb dolgokra is lehetne költeni (pl sperr :), másrészt őszintén szólva nem nagyon akarom állítgatni én most a kerékdőlést, igazából nagyon megelégednék azzal is hogy ha gyári futóműbeállításokkal, műszaki hiba nélkül végig tudnék gurulni néhány versenyen.

Ma kiderült, hogy az első lehetőség sem jöhet szóba, így sem maradhat. Feltettük Mukival futómű-padra, beállította a gyári értékeket, festékkel megjelöltük az ovális lyukban a csavar helyét hogy észrevegyük ha elmozdul. Nem kellett sokág várni: a műhelyből kiállás után az első vadabb kormánymozdulatra nagy kattanás és kormányközép-elmenés: az oválisban a csavar már máshol van... Talán kikopott, kiszoposodott, de akármennyire is meghúzzuk, ezzel nyugodt szívvel már tudok versenyre menni.

Szóval a terv most egy gyári iVT bölcső beszerzése és beépítése.
Eléggé el vagyok keseredve: álmomban sem gondoltam arra, hogy szinte egy évvel a VTi-átalakítás kezdete után még mindíg ilyesmivel fogunk szopni. A továbbiakban megpróbálom kissé okosabban, átgondoltabban csinálni, elég sokan túl vannak már ilyen átalakításon, azokból kéne tanulni, nem nekünk újból kitalálni mindent....

A másik vesszőparipám meg mindig is az volt, hogy valamit vagy csináljunk meg normálisan, vagy inkább ne is nyúljunk hozzá. Ebből az elvből sajnos az elmúlt időszakban sokat leadtam, de hiba volt,  megpróbálok a jövőben jobban figyelni rá...

Most hétvégén meg Debrecen, Salakpálya. Beneveztem, leginkább azért hogy nézzem mi történik a futóművel... bár már mindegy is, hiszen így semmiképpen nem szeretném hagyni. Ja, és van még egy negyedik megoldás, talán a legegyszerűbb, megkeressük az oválist bevarrjuk, és csak egy megfelelő méretű lyukat hagyunk a csavarnak a megfelelő helyen...

Beesős gyors:

 

Motorhiba:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése